Régi és mai magyar orvosok a tojásról

A francia forradalom évében, 1789-ben jelent meg az erdélyi orvos, Mátyus István hat kötetes, mintegy háromezer oldalas diétáskönyve, az “Ó és Új Diaetetica”. Ókori szerzôket sem feledve, a műveket pontosan megnevezve, a hivatkozás oldalszámát is föltüntetve (sok mai kutató számára ebben is követendô példát állítva) foglalja össze korának tudományos ismereteit “az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, ISTENTÖL adatott nevezetesebb Természeti Eszközöknek” használatáról, azaz ételeinkrôl, füveinkrôl, ásványainkról és azok gyógyhatásairól. (Lapozgatván ezt a könyvet, sokszor támadt az a benyomásom, hogy a mostanában megjelenô diétáskönyvek helyett inkább ennek újrakiadása lenne hasznosabb, nemcsak az olvasás élvezete, hanem gyakorlati hasznossága miatt.) E könyv negyedik kötetében korának nagyhíru orvosa 29 oldalt szentel a tojásnak, melynek számos mozzanata igencsak hiányzik a mai orvosi szemléletbôl. Ez egyébként részben érthetô, hisz ki orvos egészíti ki vagy szerzi be ismereteit kétszáz évvel ezelôtti írásokból? De ha nincs más, márpedig nem volt, akkor a régi forráshoz visszanyúlni se lett volna szégyen. Álljon itt néhány gondolat Mátyus Istvántól:

“az ég alatt nints ollyan materia, melly a’ mi vérünknek serumával vagy tápláló részivel minden tulajdonságaira nézve úgy meg-egyezne mint ez: és igy a’ testet-is ennél semmi hamarébb, bôvebben és könnyebben nem táplálja”;
“a’ széke,vagy sárgájatöbbire holmi vékony, hathatós, kövér olajból áll; melly el-hat a’ mi testünknek legszorossabb edényibe is, és azok fibráit igen hatalmosan lágyítja és enyhíti”;

(a sárgáját) “a’ hideg, taknyos fejérivel jól egybe-zavarod, igen jó mixtura lészen; melly az erôt derekason neveli, a’ testet gazdagon táplálja, a’ nemzô magot erôssen szaporítja ‘s ‘a t. Innen vagyon, hogy a’ tojás a’ kis gyermekeknek, vén embereknek, vér-folyásban, vagy egyéb hoszszas nyavalyában el-erőtlenult betegnek, sokat ulő, tanúló, venus’rabságában esett személyeknek eleitől fogva meg-betsülhetetlen eledelnek tartatott”;

“Ha a’ friss tojást jó borba kevered, és vagy két gran Ambrát-is [=bálna-epe] tész köziben, a’ felettébb sok venus, vagy egyéb erőss munka miatt el-fogyott erődet egy szempillantásba meg-újjítja, azt írja BOECLERUS Cynos. Mat. Med. T. III. p. 836.”;

(tojás-olaj) “a’ meg-hasadt ajakok, égések’, gödrös himlô- hellyek’, ki-dagadt fájdalmos arany-erek’, semergek’, szeplők’ kenegetésire ditsértetik; ”

ha “erősítés, vagy szapora és bőv tápláltatás kívántatik, vagy a’ gyomor a’ keményebb eledelek meg-emésztésére nem elégséges, mint a’ szopó és növésben lévô kis gyermekekben, vén emberekben, nyavalyákból újjonnan gyógyulókban, tanúlással magokat sokat fárasztó s a’ miatt elgyeng ült gyomru személyekben, a? tojás kiváltképen hasznos étel; minthogy ez, hogy vérré változzék majd semmi emésztôdést nem kíván, hanem azon módon egészen általk ôltözik az erekbe, ‘s a’ mint AVICENNA mondja tantum sangvinis generat, quantum ponderat, annyi vért szaporít, a’ mennyit nyom maga.”;

“Ditséri a’ szürtyölô tojásokat ALDROVANDUS has-lá- gyító erejekrôl-is, és példákat említ, hogy a’ kik étel elôtt illyen híg tojást ittanak, szépen meg-hígult vagy lágyúlt a’ hasuk. Némellyeknek egy illyen híg tojástól öt-hat szé- kek-is lett”;

Közönségesen a’ tojásból készult ételeket, hogy könynyebben
emésztôdjenek, és a’ gyomorban inkább meg-ne
rothadjanak, bôvebbetsként meg-sózni szükséges.”

Világos, érthetô, tiszta beszéd, aligha szorulnak bôvebb kifejtésre Mátyus István sorai. S hogy miért helytállóak a föntiek még ma is, azaz hogy a tojás mely összetevôi hatnak ily módon, arról késôbb még bôven esik majd szó.

*

És most következzék az, amit magas tudományos fokozattal rendelkezô orvosok és dietetikusok hada, mintegy 35- en, a tojásról 2000-ben elmondani érdemesnek tart (A táplálkozás egészségkönyve, Kossuth Kiadó, 431. oldal):

„A tojás. A tojássárgája koleszterinben gazdag, a tojásfehérje azonban nagyon egészséges, ugyanolyan aminosavakat tartalmaz, mint az anyatej. Ezen kívül egy tojás fehérjéje csak 15 kalóriát tartalmaz, így a fogyókúrás étrendnek is értékes fehérje- és alacsony kalóriatartalmú alkotórésze.
A híres amerikai klinikán, a DUKE Táplálkozási és Fitness Központban tojásfehérjébôl készült, növényi olajjal sütött omlettet finom nyers vagy fôtt zöldségekkel, például vöröshagymával vagy zöldborsóval szolgálják fel.
Az állatok közül a kutyák, a macskák, a hörcsögök és a lovak akármennyi tojássárgáját képesek elviselni, náluk nem okoz betegséget. Csak a nyulak, a majmok, a sertések és a madarak érzékenyek a koleszterinre.” (404. oldal)

A teljesség kedvéért: még néhányszor fölbukkan a könyvben a tojás, fölsorolás vagy táblázat részeként, valamint „az egyéb élelmiszerek”-nél, ahol a heti fogyasztásra ajánlott mennyiséget adják meg: „ 10 éves korig 3-5 darab, 10 éves kor felett 3 darab hetente.”

Ennél ugyan bôvebbet, de egy oldalnál kevesebbet elszórtan találtam még magyar szerzôk tollából a tojásról a táplálkozással és egészséggel kapcsoltan, de fôleg annak koleszterintartalmáról és allergizáló hatásáról, bár említik, hogy fehérjéje a legjobb minőségű és az anyatejjel szinte egyenértékű, és hogy vitaminok találhatók benne.

Ezek után joggal merül föl a kérdés: mennyit is tudnak a magyar orvosok a tojásról? Hiszen a táplálkozással foglalkozó elméleti (a táplálkozástudomány szakemberei, orvosok és dietetikusok) és gyakorlati tudósok (zömmel belgyógyászok) – néhány tucatnyian a mintegy harmincezer magyar orvos közül – igencsak szukszavúan és célirányosan válogatva továbbítják kollégáiknak információikat. Ez persze nem vonatkozik a tojásban lévô koleszterinnel való riogatásra, mert arra tengernyi betut és szót áldoztak, fölöttébb sajátságosan. (Ezért ezt a témakört is érdemesnek tunik a késôbbiekben alaposabban körüljárni.)

S bár visszamenôleg aligha enyhíthette a több mint két évszázados hiányt az 1998-ban megjelent kis füzetkém (A tojásról A-tól Z-ig), talán az elmúlt években mégiscsak némi tájékozódást tett lehetôvé e témában orvoskollégáim számára is. A körülmények szabta kis terjedelem és a nehéz hozzáférhetôség végül is indokolttá tette, hogy könyv szülessék a tojásról (és arról is, hogy ételként – sok más eledelünkkel összevetve – miként segíti elô a valóban egészséges táplálkozást).

Előző oldalKövetkező oldal