Előszó

Az elmúlt évtizedekben tucatszám jelentek meg könyvek a táplálkozásról és a legkülönfélébb diétákról, de szó sem esik egyikben sem arról, hogy szervezetünk hogyan reagál a lenyelt ételre? mitôl indul meg (ha egyáltalán megindul!) az emésztés? a táplálék-átalakítás sikere, tökéletessége mitôl függ? Ezek figyelmen kívül hagyása, azaz ételeinknek csupán táp(anyag)ként való fölfogása a táplálkozástudományt puszta „táp”-tanná fokozta le.

Nem mindegy ugyanis, hogy mit és mennyit eszünk, de nem mindegy az sem, hogy mikor, hiszen a tápcsatorna működése határozott napszaki ingadozást mutat.
Ami viszont mindegy: hogy mit mivel eszünk – néhány nagyon ritka kivételtôl eltekintve. Gyakorta találkozni – fôleg természetgyógyászok írásaiban – olyasmivel, hogy ne együnk ezt ezzel, azt meg amazzal, de ez a tápcsatorna működésének nemismerésérôl árulkodik. Nem várható el ugyanis az évezredek során kialakult emberi szervezettôl, hogy az éppen aktuális diétás divat szerint működjék, mert nem is képes aszerint működni, bármily hihetônek tűnô magyarázat próbálja is ezt elfogadtatni.
Akkor viszont étkezésünket kell az emésztôrendszer működéséhez igazítanunk! – s akkor a jól működô emésztés nemcsak ételeink összetevôinek egészen kiváló hasznosulását biztosítja, hanem gondoskodik arról is, hogy a gyomorégés, a puffadás, a székrekedés kiiktatódjék a panaszok sorából. S hogyan tegyük ezt? Errôl szól elsôdlegesen ez a könyv, de emellett egy másik hiányt is pótolni szándékszik.
Jó kétszáz éve már, hogy magyar orvos utoljára érdemben írt a tojásról – leszámítva a két éve megjelent kis füzetkémet –, így föltételezhetô, hogy honi kollégáim, s így a lakosság sincs bôvében információknak legértékesebb ételünkrôl.
A tojás táplálékként való fogyasztása vélhetôen megelôzi az ember megjelenését a Földön, hiszen az állatvilág számos fajának gyakori és fontos eledele. Az ember kezdetben csak gyűjtögeti, összeszedi a vadmadarak tojásait, mint a legkönnyebben elérhetô állati eredetű, nagy tápértékű élelmet – ahogy ezt tették még a századfordulón is hazánk lápos vidékein vagy az Alföldön a tojásgyűjtésrôl híres pákászok –, mígnem aztán háziasítja az indiai dzsungeltyúkot, hogy a tojás szinte önként kínálkozó étel legyen. S miközben a leggyakrabban fogyasztott fehérje-tartalmú táplálékunkká vált, lassan elfelejtkezünk a tojás eredeti szerepérôl, azaz arról, hogy elsôdlegesen fajtájának szaporodását szolgálja.
Érdemes tehát elôbb e szempontból szemügyre venni a tojást, s akkor olyan kérdésekre is választ kaphatunk, melyek nap mint nap fölmerülnek tojásvásárlás során, mint pl.: a fehér vagy a barna héjú jobb-e, a sötétebb sárgájú értékesebb-e, ehetô-e (még) a zöldes vagy narancs-árnyalatú sárgája, vagy hogy mennyire kell vagy kell-e egyáltalán félnünk a tyúktojáseredetű Salmonella-fertôzéstôl?
De ugyancsak a tojás elsôdleges funkciójával függ össze – a benne lévô fölöttébb értékes táp- és biológiailag aktív, olykor nélkülözhetetlen anyagoknak köszönhetôen –, hogy számos panaszra és nem kevés betegségben gyógyírként szolgál. S ma már nemcsak évszázados, olykor évezredes tapasztalatok alapján használhatjuk a legtermészetesebb gyógyhatású szerként, hanem többnyire pontosan ismerjük hatóanyagainak parányi mennyiségeit is.
Teljesen természetes, hogy erôlevest tojással vagy madártejet viszünk leggyakrabban a kórházban fekvônek, de megmosolyogjuk, hogy férfi impotenciára vagy a nôi meddôségre ajánlgatják a tojásfogyasztást – holott ha ismernénk hatóanyagait, akkor ezt aligha tennénk. Ezek legfontosabbika: a tojás (sárgája) az emésztôrendszeri működés kimagaslóan legjobb ingere. Ez egyben magyarázza azt is, hogy magas koleszterintartalma ellenére többnyire inkább csökkenti a vér koleszterinszintjét, mintsem emeli.
Szükséges tehát, hogy szó essék a koleszterinrôl is. Fôként azért, mert mostanság – már egyetlenként a világ országai között – csak minálunk riogatják a tojás koleszterinjével a korábban fölajzott és félelembe kergetett lakosságot. S teszik mindezt úgy, hogy az elmúlt négy évtizedben nem végeztek itthon érdemi vizsgálatot a tojásfogyasztás és a vér koleszterinszintjének összefüggéseirôl.
Mária Terézia korának messze földön híres orvosa, Mátyus István hosszasan sorolja Diétáskönyvében, hogy mely betegségekben használták eredményesen a megelôzô századokban – és ajánlja használni a továbbiakban is – a tojásételt. E fölsorolásból nemhogy szinte mindegyik megállja a helyét mai ismereteink birtokában is, hanem az elmúlt évtizedek kutatásai még bôvítették is e sort (példaként említésre érdemes az Alzheimer-kórban eredményesen alkalmazott tojássárgája- kivonat).
Az egészség alapja és legfôbb ôre a valóban helyes táplálkozás, hiszen nemcsak a betegségek megelôzésében, hanem a meglévô betegségek gyógyításában is kiemelkedô szerepű. Mindezeket sorjázni meghaladja e könyv kereteit, így csak arról a jónéhány panaszról és betegségrôl ejtek szót, melyeket elsôsorban az emésztôrendszeri működészavar kiigazításával (=normalizálásával!), többnyire pusztán étrendi változtatásokkal lehetett gyógyítani vagy lényegesen enyhíteni.
A széles közvélemény érdeklôdését esetleg meghaladó vagy orvoskollégáim figyelmébe ajánlandónak vélt momentumokat *-gal elválasztva fűzöm az aktuális részek után.
S végezetül ezúttal mondok köszönetet a mintegy kéttucat munkatársamnak, hogy e kutatócsoportnak tagjaként velük dolgozhattam, velük együtt csodálkozhattam rá az emberi szervezet működésének eddig nem ismert titkaira és azért a közel két évtizedes önzetlen segítségükért, melyet a hol abszurd, hol méltatlan körülmények és támadások sem tántorítottak el a munka folytatásától.
Ennek a munkának eredményét, a több mint kétezer beteg vizsgálatából leszűrhetô tapasztalatokat, ajánlja nemcsak a laikus olvasó, hanem a szakemberek figyelmébe is – utóbbiakéba azzal a reménnyel, hogy a jövôben az emésztôrendszer működésének egésze már nem marad látkörön kívül –

a szerzô

Budapest, 2001. augusztus

Köszönetnyilvánítás

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem a Baromfi Termék Tanács zászlaja alá sorakozott tojástermelôknek, és a fölsoroltaknak külön is, hogy támogatásukkal a széles nyilvánosság elé kerülhet e könyv: Agricola Rt. (Vértesszôlôs), Aranybulla Rt. (Székesfehérvár), Aranykorona Rt. (Székesfehérvár), Bábolna Agrária Kft. (Gyôrújbarát), Bábolna Rt. (Bábolna), Bábolna Takarmányipari Kft. (Nagyigmánd), Bárcross Bt. (Mohács), Baromfi-, Hús- és Tojásforgalmazó Kft. (Budapest), Bólyi Mg. Rt. Baromfiüzeme (Bár), Csabatáj Mg. Szövetkezet (Békéscsaba), Gyermelyi Tojás Rt. (Gyermely), Hartmann-Bábolna Packing Kft. (Ács), Rábamenti Gazdaszövetkezet (Ikervár), Rákóczi Mezôgazdasági Kft. (Földes), Szerencsi Mezôgazdasági Rt. (Szerencs), Szijártó Kereskedelmi Bt. (Kerekegyháza), Új Élet Mg. Szövetkezet (Nagyigmánd) és a tojásosztályozásban Magyarországon is piacvezetô MOBA B. V. (Barneveld, Hollandia).
Külön köszönet illeti a SÁTO Kft. vezetôjét, dr. Szabó Gábort, aki a kezdetektôl fogva folyamatosan segítette azt a törekvést, hogy minél többet tudjunk meg a tojásétel és az emésztôrendszeri működés világszerte oly mostohán kezelt részleteirôl.
Köszönettel tartozom még a Dél-Pest Biztosítási Értékesítési Ügynökségnek, az ÁB-AEGON megbízott partnerének a támogatásért.

Előző oldalKövetkező oldal