A koleszterin szerepe, jelentősége és szükségessége

A koleszterin döntô mennyisége a sejtfalba és sejtszervecskék hártyáiba épül be szerkezeti elemként. Tehát a sejtek membránjainak fontos építôköve, melybôl igen nagy a szükséglet a fejlôdés folyamán egyre szaporodó és növekvô sejtek igénye miatt, késôbb pedig az állandóan pusztuló sejtek pótlására. Tekintettel a nap mint nap óriási tömegben pusztuló sejtekre – a bôr és a nyálkahártyák legfelszínesebb hámsejtjei lelökôdnek – elképzelhetetlenül nagy mennyiségu koleszterinre van szüksége a szervezetnek erre a célra (a pusztuló bélhámsejtek tetemes részét adják a széklet mennyiségének vagy a légutak óriási felületu nyálkahártyájáról lelökôdött hámsejtek eredményeznek hatalmas veszteséget). Emellett a föntebb említett hormonok és az epesavak megtermeléséhez is elengedhetetlenül szükséges a koleszterin, hiszen ezek a szervezet számára oly fontos anyagok is belôle képzôdnek!

A szteránvázas hormonok szerepét említettem már – s mivel errôl a nem szakmai közvélemény is rendelkezik ismeretekkel, ezért csak jelzésszeruen –, így hát következzenek most az epesavak, melyek ugyan a szervezet édesgyerekei, mégis az orvosi gondolkodás és gyakorlat mostohái: nemhogy nemigen törôdnek velük és nem is ismerik ôket, hanem sokan nem is hajlandók beszélni róluk.

(Képzeljük el! A „szteránvázas család” fejét, a bunösnek kikiáltott koleszterint külsô lakhelye, az ételek miatt meghurcolják – természetesen az ártatlanság vélelme nem illeti meg! –, majd elítélik: Bunös! – és ezt elhitetik a laikus és szakmai tömegekkel. Számtalan jó[tékony] tettét elhallgatják. Gyerekei közül a hormonokat nem említik egy lapon vele, mintha közük se lenne hozzá. A mostohagyerekkel, az epesavval nem hajlandók törôdni, hallgatnak róla, pedig ha tényleg bunös a családfô, ô az egyetlen remény a buntelenséghez, az átneveléshez.

A fogadatlan prókátort, akinek – nemcsak a bíróság magas tudományos minôsítésu tagjai által föltétlenül, de egyébként is közismert – fölmentô bizonyítékai vannak, durván kioktatják, majd elhessegetik, meghallgatás nélkül. Ráadásul közben a nemzetközi bíróság rehabilitálja a család fejét, el nem követhetô bun indokával!

De a hazai önkéntes(?)-önkényes, olajozottan muködô bíróság verdiktje: nincs rehabilitáció, csakazértse! A mostohagyerek meg továbbra is az, mert ha elszaporodna – amire ugyan nem képes! –, kártékony lenne [bélrákot okozna]. E koncepciósnak tunô per részleteirôl majd még késôbb, elôbb nézzük a mostohagyereket!)

Előző oldalKövetkező oldal