A koldusi vacsora

Kétszeri bôséges étkezés energia-szükségletünket kielégíti, így a vacsora tulajdonképpen fölösleges, ráadásul nehezen és nagyon rossz hatásfokkal emészthetô. (A nagy vacsorák kellemetlen éjszakát hozó hatását ki ne ismerné?) Ha mégis vacsoráznunk „kell” – sokkal inkább megszokásból, mintsem szükségbôl –, akkor a valóban könnyu ételeket válasszuk és kis mennyiségben: elsôsorban a fehérjék jönnek szóba – könnyu, nem zsíros tejtermékek (kefir, joghurt) formájában vagy száraz húsok és gomba –, fôleg zöldségekkel s lehetôleg kevés szénhidráttal.

A 90-es évek derekán megvizsgálták a muzulmán böjt, a Ramadán hatását, amikor is csak napnyugta után (és csak napkeltéig) szabad enni. Ebben a négy hétben, noha kevesebb kalóriát vittek be, mint egyébként, testsúlyuk néhány kilóval növekedett. Ezt követôen megismételték a vizsgálatot úgy, hogy napkeltétôl az egész nap folyamán ehettek, de csak a müezzin napnyugtát jelzô esti imájáig, s utána már nem! E második idôszakban nemcsak visszanyerték korábbi súlyukat, hanem fogytak is valamelyest, bár többet ettek, mint a böjtben.

Este tehát már ne együnk, vagy csak a föntiek szerint, keveset és könnyut. Aki pedig fogyni is kíván, annak le kell mondania a vacsorákról, be kell érnie este zöldséggel, gyümölccsel és azonkívül marad még számára a remény, hogy majd reggel . . .

Leegyszerusítve mindez azt jelenti, hogy a napi két bô étkezés – melybôl a reggelinek kell, ha mennyiségileg nem is többnek, de hatékonyabbnak lenni – elegendô az emberi szervezet számára, s a vacsora már luxus, amit a túlsúlyosak nem nagyon engedhetnek meg maguknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy vacsorázni tilos, csupán a rendszeres nagy esti evések nem ajánlhatók. De mivel a hétköznapokban a családok fehér asztal melletti együttlétére csak este jut elegendô idô, s azon változtatni nemigen nyílik lehetôség, így a vacsora tartalmát, az asztalra kerülô étkeket kell átalakítani, a hét folyamán minél gyakrabban.

Kétségtelen tény viszont, hogy csak azt hallani, olvasni honi táplálkozási szakemberektôl, hogy naponta sokszor, de csak keveset együnk. A Táplálkozás egészségkönyve erre vonatkozóan írja a Táplálkozási ajánlások a felnôtt magyar lakosság számára c. fejezet legelején: „Egyszerre keveset együnk, de étkezzünk gyakran, négyszer-ötször naponta.” Ez tehát a hivatalos álláspont, legalábbis a kézirat leadása idején, ugyanis még a könyv megjelenésének évében, 2000 júliusában (Diéta & Fitness magazin) dr. Pados Gyula a Táplálkozási Fórum elnökeként írt oldalnyi, „Este kevesebbet” c. cikkének kiemelten áll középpontjában a „reggelizz úgy, mint a király…” szólás, ami semmiképp sem felel meg az addigi szakmai konszenzusnak. (A négy-ötszörrel szemben a királyi reggeli és polgári ebéd mellett „az este kevesebbet” együttvéve inkább csak két és fél!) Mellesleg a fejezet szerzôje csak elméleti szakember, míg a cikké osztályvezetô fôorvos, aki tapasztalatait mégiscsak a betegek mellett szerzi.

Úgy tunik, végre már érvényét vesztette a legalább már évtizede sulykolt „sokszor keveset” hazai táplálkozástudományi tétel, s remélhetôleg a jövôben ugyanolyan harsányan hirdetik majd az új tant, mint ahogy eddig az ellenkezôjét. (A tudomány márpedig ilyen, a kutatások új adatai a régi szemlélet elvetését is magukban hordozzák, s az újat is meg kell osztani a laikus lakossággal!)

Előző oldalKövetkező oldal