Az ételek befolyása a koleszterinszintre

A fô tényezôk és az örökletes faktorok mellett természetesen szerepet játszik a koleszterinszint alakulásában az ételek összetétele és a benne lévô koleszterin mennyisége is. A 90-es évek közepéig még a koleszterintartalom szerepelt az elsô helyen az öt legfontosabb rizikófaktor hazai listáján, mára – végre – visszaszorult az utolsó helyre, átadva elôkelô helyét a telített zsíroknak, melyeknek vérkoleszterint növelô hatása kétszerese a koleszterinének. (A másik három faktor: a túlzott kalóriabevitel, az elhízás és a mozgáshiány). Tehát ha az étrendben csak egyharmadnyi a telített és kétharmadnyi a telítetlen zsír, kalóriákból sincs a szükségletnél több, a benne lévô koleszterin lényegesen nem befolyásolja a koleszterinszintet.

Az ételekkel elfogyasztott koleszterin nagyobb mennyisége is csak a mindennapos, legalább két hétig tartó, megszakítás nélküli bevitel esetén emeli a vérkoleszterint, ugyanis ennyi idô szükséges az új egyensúly beállásához. Tehát az alkalmankénti – akár másodnaponta – nagyobb koleszterinfogyasztás, legyen az belsôség vagy soktojásos rántotta, nem vezet a vérszint emelkedéséhez. Ráadásul mindkét eledel hatékonyan beindítja és muködteti az emésztés folyamatát, mely hozzájárul az elimináció fokozódásához is.

(Természetesen itt a csökkent muködés normalizálásáig terjedô fokozásról van szó, s nem túlfokozásáról, amit egyébként ételekkel aligha lehet elérni. Azaz föl sem merül a túlzott mértéku epetermelôdés, mely alapul szolgálhatna nagyobb mennyiségu káros epesav keletkezéséhez, fokozva ezzel a vastagbélrák kialakulásának veszélyét, amihez még egyéb – más betegség okozta – körülmények megléte is szükséges. Ennek ellenére mégis fölhozzák riasztónak szánt ellenérvként, ami pedig egyébként az epesav-anyagcsere nemismerésérôl árulkodik.)

A KOLESZTERIN SZEREPE A KERINGÉSI BETEGSÉGEKBEN

Az érelmeszesedés és így az infarktus kialakulásának valóban egyik fontos tényezôje a magas koleszterinszint (bár pl. normális vérkoleszterin mellett is alakul ki infarktus). A magas koleszterinszint kialakulásának is egyik, de talán a legkevésbé fontos faktora az ételek – hol több, hol kevesebb – koleszterintartalma. Ezért az ételek koleszterinjét elsôdlegesen felelôssé tenni az érelmeszesedés kialakulásában csak arra volt jó, hogy hosszú ideig a számos fontos tényezôrôl elterelje a figyelmet, no meg arra, hogy a koleszterin-anyagcsere apró részleteiben elveszve szem elôl vesszen az anyagcsere egésze. S mivel a naiv-mechanikus szemléletbôl fakadó diéták – érthetôen – nem hozták meg a kívánt eredményt, tovább már nem lehetett halogatni az addigi kutatások és következtetéseik fölülvizsgálatát, hiszen sokan már korábban, a 90-es évek legelején is kétségbe vonták a diéták kellô hatékonyságát.

Érdemes tunik tehát fölemlíteni a koleszterinkutatás kezdetét, eddigi fôbb mozzanatait, melyek nemcsak a kutatások lehetséges útvesztôirôl és tévútjairól, hanem azok be(nem)ismerésérôl és az új, helyes irányról is szólnak.

Az alábbiak inkább az ezzel foglalkozó szakemberek érdeklôdésére tarthatnak számot, de mivel nem minden tanulság nélküliek, így a tanulmányok ismertetését nem *-gal jelezve különítem el, hanem kisebb betukkel. Az ismert és sokat hivatkozott 40 mellett még további 110 cikket sikerült fölkutatni (és beszerezni, majd áttanulmányozni), melyekben a tojás szerepel koleszterinforrásként. E másfél százból emelem ki a legelsôket és a fontosabbakat. A koleszterinszintet a ma használatos mmol/l egységekben adom meg, a korábbról származókat is, átszámolva erre. (A Függelék végén megadom a tanulmányok lelôhelyét – a megjelenés sorrendjében – a részletek után is érdeklôdôk számára.)