Megint letértünk a „ helyes” útról (Im memoriam 1956)

 

Megint letértünk a „ helyes” útról (Im memoriam 1956)

 

 

Kedves Barátaim!

 

Történelmi párhuzamot találtam 1956. és napjaink között.

1956. október 22-én a Tétényi úti kórházban tartózkodtam 10 évesen.

Hamarosan elindult a sebesült áradat a kórházamba. Nekem csak egy folyosó sarokban jutott fekvőhely a szúfoltság miatt. Sok sebesültet, sok vért, sok szenvedést láttam. Anyám nem tudott értem jönni, ezért két hétig a kórházban maradtam. A sebesültek élőben közvetítették a Pesti eseményeket.

November 4-én hajnalban egy orosz tank hadoszlop haladt el a kórház mellett. A belvárosba és fontos elfoglalandó helyekre igyekeztek. Egész nap és egész éjjel aknarobbanások, ágyúlövések, géppuska kelepelések hallatszottak. Ez háború volt a javából. És hozták a sebesülteket vég nélkül. A többit tudjátok mi történt.

Engem ’57 nyarán két ÁVH-s megfogott az utcán és azt állították, hogy lázító falfirkákat csináltam. Nem csináltam ilyesmit, de tudtam, hogy ez olyan, mint „szidtad az anyámat ezért most összeverlek”. Engem el akartak vinni valahova, megéreztem, hogy „ tarkón lőjük a kölyköt” szórakozhatnékuk támadt, ezért begorombultam és hangosan visszatámadtam. Fülem hallatára arról tanácskoztak, „túl fiatal még, hagyjuk a francba”. Tizenegy éves voltam, ezért megúsztam. 14-15 évesen már nem úsztam volna meg.

Sok pesti srácot ez utcán levadászva gyilkoltak meg szisztematikus embertelenséggel.

Mindez azért történt, mert a Nagy Imre vezette kormány letért a demokratikus szocialista tábor helyes útjáról. Utat engedett a fasiszta eszméknek és a magyar dolgozó munkás paraszt népet rossz útra akarta vezetni. A lényeg az, hogy a Magyar kormány szembe fordult a szocialista szövetségi rendszerrel. Megsértette a népi demokrácia alapelveit. Ezért Magyarországot lerohanták a szovjet tankok. Szétlőtték Budapestet, megölték az ellenállókat, sokakat elvittek, és fölakasztottak négyszáz civil embert ítélet alapján. Sokakat ítélet nélkül titokban ástak el a kertek alatt. Ez történik akkor, ha a kormány szembe fordul a hatalmi tömb „ demokratikus” értékeivel, és letér a helyes útról. Azt azonban soha nem mondják meg konkrétan, mivel követte el ezt a nagy bűnt a kormány.

1968. augusztus 21-én Csehszlovákiát is lerohanták a szovjet és a szomszédos baráti országok tankjai. Mi magyarok is a barátok között voltunk. Mindez azért, mert a Csehszlovák kormány szembe fordult a szocialista demokrácia alapelveivel. Konkrétan nem mondták meg mi volt a szembefordulás motívuma, de ha azt mondták, hogy szembefordult, akkor szembefordult. A tankok megszüntették Dubcsekék virtsaftját.

1980. Lengyelország. A lengyelek is elkezdtek szembefordulni a demokratikus tábor értékeivel. Ők is utat adtak a jobboldali eszméknek, stb. De jól jártak. Enni csak keveset tudtak, de őket csak Jaruzelsky hadserege szállta meg.

Uraim, Barátaim! Mi ebből a tanúság?

Beszéljétek rá a kormányotokat, ne forduljon szembe a „demokratikus” alapelvekkel, tiszteljék a konkrétan nem ismert alapelveket.

Ellenkező esetben lehet, hogy úgy jártok, mint a magyarok, a csehek, meg a lengyelek.

Mostanában nagyon aggódom, mert Viviane Reding  asszony, Vörös Dani, és jó néhány hozzájuk csatlakozó politikus nagyon, de nagyon figyelmeztetik a Magyar kormányt, hogy térjen vissza a helyes útra, a demokratikus európai értékekhez, mert különben nagy baj lesz.

Erről az jut az eszembe, hogy 1956, 1968 és 1980. előtt is ilyen figyelmeztetéseket kaptak az érintett kormányok.

Jó hírem van, ma már nem a tankok a fegyelmező eszközök, mivel kiment a divatból a páncélos hadsereg. Ma finomabb, humánosabb fegyelmező eszközök vannak, például: nem szavazhatunk a klubban, csúnyákat írnak rólunk a nyugati lapok és kiközösítenek minket a normális, demokratikus hatalmi tömb táborából.

Barátaim írjatok leveleket Reding asszonynak és társainak, és gyűjtsetek ide vágó bölcsességeket. Ilyet például, hogy:

 

-Ma nekem, holnap neked.

– Semmi nem tart Örökké.

– Minden birodalom megbukott. A folyamat végén az ostoba politikusok siettették a bukást.

– Az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők.

– A sors igazságot oszt és azt Reding asszony is megkapja elvbarátaival együtt.

– Ne félj az ellenségtől, mert úgyis megöl. De félj a barátaidtól, mert elárul.

– Jobb harcban meghalni, mint a vágóhídon.

 

Reding Asszony!

Nekünk magyaroknak az EU átlagbérének a 37%-a jutott, 23 évvel azután, hogy átadtuk a szabad piacnak a termelő vagyonunkat, a belföldi piacunkat, a pénzügyi szuverenitásunkat, és a lelkünk nagy részét is. Ez aránytalan üzlet volt. Ráfizetéses.

MÁR NINCS VESZTENI VALÓNK! Ezért mi nem ijedünk meg.

 

 

Előző írásKövetkező írás